Az Árpád-ház pénzverésének kora (kb. 997–1300)
A középkori magyar pénzek világa különösen gazdag és izgalmas fejezete a numizmatika történetének. Ezek az érmék nem csupán fizetőeszközök voltak, hanem a királyi hatalom, az államiság és a kereszténység szimbólumai is. Bemutatjuk, hogyan indult el a magyar pénzverés az államalapítást követően, és milyen különleges darabokat hagytak ránk az első magyar királyok.
I. (Szent) István – a magyar pénzverés alapítója
Amikor István király 1000 körül megkapta a koronát és megszilárdította uralmát, az elsők között vezette be a magyar pénzverést. Ezüst denárjai az új keresztény királyság jelképei lettek, és a nyugati mintát követték. A legismertebb felirata: „+STEPHANVS REX” az előlapon, „+REGIA CIVITAS” a hátlapon.
A pénzeken gyakran keresztmotívum, korona és lándzsa látható – utóbbi a hatalom szimbóluma volt. A ritka „Lancea Regis” (királyi lándzsa) változat különösen keresett a gyűjtők között: egy kivételes példány 48 000 USD-ért (Kb 16 Millió Forint) kelt el egy aukción.
Ezek az érmék nemcsak történelmi jelentőségük miatt értékesek, hanem azért is, mert ma is jól tükrözik a keresztény magyar állam születését.
Péter király – a velencei hatás
István halála után rövid, de eseménydús korszak következett. Péter Orseolo, a velencei származású király, két alkalommal is trónra került (1038–1041 és 1044–1046 között). Az ő pénzei már elárulják a nyugati hatást: az egyik oldalon királyi kereszt, a másikon a „PANNONIA” felirat olvasható. Ez a Dunántúl történelmi nevét idézi, és mutatja, hogy a magyar pénzverés ekkor már nem elszigetelt, hanem kapcsolódott az európai gazdasági vérkeringéshez.
Ezek az érmék ma már kifejezetten ritkák, és a numizmatikai piac egyik kedvelt darabjai – főleg ha jól olvasható felirattal maradtak fenn.
Aba Sámuel és az „elveszett” király pénze
A magyar pénztörténet egyik legérdekesebb alakja kétségkívül Aba Sámuel király (uralkodott 1041–1044 között), akinek neve keveset szerepel a történelemkönyvekben, viszont érméi az egyik legritkábbak a korai magyar veretek között. Sámuel István király unokatestvére volt. Uralkodása rövid, de viharos időszakra esett, amikor a fiatal magyar állam még a keresztény rend megszilárdításával küzdött.
Aba Sámuel István király, akit Péter király eltávolított a trónról. Amikor Pétert 1041-ben megdöntötték, a nemesek Sámuelt királlyá tették. Zsarnoki uralma rövid ideig tartott; 1044-ben egy megszálló német hadsereg legyőzte és megölte.
Mint ilyen, pénzérméi ritkák. A hátlapon az ország neve hibásan szerepel, PANONEIA, ami arra utal, hogy az írástudás színvonala nem volt magas.
András I. és Béla I. – keresztény szimbólumok és új pénzjegyek
A 11. század közepén András és Béla királyok uralkodása alatt a magyar pénzverés már önállóbb jelleget öltött. A bizánci és német mintákat vegyítették, de megjelentek saját ikonográfiai elemek is. Például I. András pénzein különösen gyakori a kettős kereszt – ez lett később a magyar címer alapmotívuma is.
Béla király „REX BELLA” feliratú denárjai a korai magyar latin nyelvhasználatot tükrözik, és szintén ritka darabok.
Béla, 1015 körül született, és száműzetésben élt Csehországban valamint Lengyelországban , ahol II. Mieszko lengyel király (uralkodott 1025-1031) lányát vette feleségül. Amikor testvére, András 1046-ban Magyarország királya lett, Béla hercegként a királyság körülbelül egyharmadát uralta, saját nevén pénzérméket bocsátva ki. Hercegi pénzérméi, amelyeken +BELA DUX felirat szerepel, gyakoribbak, mint a királyi (+BELA REX) pénzérmék, amelyeket azután bocsátottak ki, hogy 1060-ban elfoglalta a trónt testvérétől . Az ősi törzsi hagyomány, amely szerint az idősebb testvérről öccsre öröklődött a trón, ellentétes volt a nyugati – apáról fiúra öröklési szokásnak.
A termetes ember, akit „A Bölény” becenevén ismertek, 1063-ban halálosan megsérült, amikor fa trónja összeomlott alatta.
TARTS VELÜNK A MÁSODIK RÉSZBEN IS!
